Hallod, ez a fiú valami tüneményes egy idióta! Idefigyelj. A Torony mellé beszéltük meg a talit, és ő ott is volt, elmosolyodtam, mert olyan hülyén himbálta azt a múzeumba való ernyőt. Hebegett-habogott, alig tudott kinyögni egy mondatot, valami istennőről is beszélt nekem, és állandóan a melleimet meg a vállamat stírölte. Rettenetesen untam már, mikor egyszer csak elhallgat, közel lép hozzám, és lekap. Igen, figyelmeztetés nélkül lesmárolt. Na, ez már tetszett nekem, de azért játszottam a megsértett szendét, és nem szóltam hozzá. Erre az a hülye elkezdett a bocsánatomért esdekelni, de erre már nem voltam kíváncsi, hát otthagytam őt a vizes fűben térdepelni. Azért aranyos a gyerek, ha fölhív végre, adok neki még egy esélyt. Úgyis uborkaszezon van most pasik tekintetében. Na meg hiába, mindig tetszettek a nyámnyilák. Csak hívna már. Ez egy hete történt, és korábban nem volt nap, hogy ne hívott volna, most meg… Furcsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése