Dalszövegben (alternatív)

Párizs, Szajna,

a lány pedig egy szajha,

arra jártam,

rögtön megkívántam.

Refrén:

Hé, te lila ruhás kisördög!

Miattad most még két felest ledöntök!

Nem szeretlek bébi,

de az ágyban jó voltál,

és nyelvleckéd is

hiányzik most már!

Torony, az Eiffel,

minden reggel kelj fel!

Hát bazdmeg, baszki,

nem vagyok én taxi!

Refr.

Esett az eső

a kezembe régi ernyő.

Depis is voltam,

mer tilosban parkoltam.

Refrén:

Hé, a lila ruhád a sarokban hever,

A DJ meg a számunkból remixet kever.

Nem kellesz, bébi,

de nélküled meg szar,

és ez a kibaszott érzés

mindent felkavar!

Telefon, reggel,

azt mondtad, hogy nem kell

a húsom, a vérem.

„Meg a lelkedet se kérem!”

Refrén:

Hé, a lila ruhád nélkül megdöglök!

És miattad most még két felest ledöntök!

Nem szeretlek bébi,

de ott tényleg jó voltál,

és a két szép szemed

is hiányzik most már!

stb.

Ahogy a másik látja

Hallod, ez a fiú valami tüneményes egy idióta! Idefigyelj. A Torony mellé beszéltük meg a talit, és ő ott is volt, elmosolyodtam, mert olyan hülyén himbálta azt a múzeumba való ernyőt. Hebegett-habogott, alig tudott kinyögni egy mondatot, valami istennőről is beszélt nekem, és állandóan a melleimet meg a vállamat stírölte. Rettenetesen untam már, mikor egyszer csak elhallgat, közel lép hozzám, és lekap. Igen, figyelmeztetés nélkül lesmárolt. Na, ez már tetszett nekem, de azért játszottam a megsértett szendét, és nem szóltam hozzá. Erre az a hülye elkezdett a bocsánatomért esdekelni, de erre már nem voltam kíváncsi, hát otthagytam őt a vizes fűben térdepelni. Azért aranyos a gyerek, ha fölhív végre, adok neki még egy esélyt. Úgyis uborkaszezon van most pasik tekintetében. Na meg hiába, mindig tetszettek a nyámnyilák. Csak hívna már. Ez egy hete történt, és korábban nem volt nap, hogy ne hívott volna, most meg… Furcsa.

Túl-romantikusan (Ahogy az egyik látja)

Ó, az a lila ruha! azok a párizsi erkölcsökben tobzódó fodrocskák, melyek a keblek Budája és Pestje közt, mint megannyi Lánchíd terültek el! És az a fehér nyak, amit oly szívesen csókolna évezredeken át akármely férfiajk, vállalva akár Dante poklának ezer kínját csak őérte…

És még nem is ejtettünk szót a lila fodortengerből kiemelkedő két paradicsomi sziget, a válla mögött hatalmasodó Eiffel-toronyról, ami nem más, mint egy gigászi, vasból épített ujj, amely éjjel-nappal fáradhatatlanul mutat a Teremtő Isten felé. Ó, minő képmutatás ez az oly bájosan erkölcstelen Franciahonban!

Nem bírtam magammal, vadállati ösztöneim maguk alá gyűrtek: megcsókoltam a száját! Már a torony mellett sétálgatva, a lila ruhás istennőt várva éreztem, hogy ma túl gyenge vagyok, de megpróbáltam alantas vágyaimat régi Váci utcai (ó, a csodás Belváros!...) esernyőm ritmusos mozgatásával, ún. lóbálásával levezetni.

Hát nem sikerült! Beszélgetésünk közben, mely már oly lágyan folydogált, mint a parfüm-lehű Szajna, egyszerre csak méltatlan ajkaimmal érintettem az ő szent ajakát! Most már végtelenül sajnálom vakmerő tettem, de ezt nem lehet meg nem történtté tenni. Otthagyott egy szó nélkül Párizs sivatagában, ő, az egyetlen éltető oázis, a sivatag egyetlen hajója, kinek púpjai közé oly sokat vágyakoztam… Mit tehetnék? Jöjj, revolver, te isteni eszköz, XX. századi Messiása a gyönge lelkeknek!...

Anekdotázva

Nagy csuda volt ám, mikor a kis Hegedüs fiú először látta Párizst! Naphosszat az Eiffel Gusztáv tervezte torony körül járkált: belopta magát a szíve közepibe ez a fém-óriás. Esőben, fagyban odajárt.

No persze hamar kiderült, hogy nem is a buta torony tetszik neki oly nagyon, hanem egy kisasszony, azzal rendezvous-zgat ott. Franc se tudja, mit evett a francia libuskán, hacsak nem a mélyen dekoltált mályva-szín ruhácskáját. De hogy alája be nem juthatott, az hétszentség. Egy nagy eső után történt, hogy az ernyőjét himbálva várta a leányzót. Azt beszélik, úgy volt már, hogy mikor a kis Hegedüs hazajön Budapestre, magával szökteti a mademoiselle-t is. Persze mikor táviratozott a kedves papának, az válaszként csak annyit írt, hogy ha magával hozza a kis francia kurvát, ő kitagadja az örökségből.

Hát mikor jön a lány aznap, kiderül, hogy meggondolta magát, nem szökik! És összecsapta a tenyerét a papa válasza hallatán, hogy hát ez nagyszerű, akkor úgyse lett volt a szökésgből semmi. Au revoir-t intett, és ellibegett.

Ezt a búcsúlevelében nem írja le, amit itthon írt, azzal befejezve, hogy ő most visszamegy Párizsba, és agyonlövi a lányt is, magát is, de hát igaz a dolog, mert hát mégiscsak én meséltem.

Tájékoztatósan

(HUN) Szerelmi jelenet Párizsban. Összetevők: naiv fiú (40%), kacér lány (55%), vizes fű, kopott esernyő, francia szavak, faképnél történő hagyás, természetes színezékek, búbánat-aroma (E666). Nyomokban Eiffel-tornyot és csalódást tartalmazhat. Származási hely: EU. Forgalmazza: Frank Tyrell, Magyarország. www.franktyrell.blogspot.com Vigyázat! A szerelmesek korábban halnak!

Alapszöveg

Bánatos fiatalember sétál az Eiffel-toronynál. Kezében ódivatú esernyőt lóbál. Maga elé bámul, amíg egy lila ruhás lány érkezik. Beszélgetnek, majd a lány elmegy.